A nagy lehetőség kapujában

  • Hoya-Pannon Egyetem Veszprém
  • 2019.05.14
  • 20:34
  • veszpremkosar.hu
Miközben a királynék városában kosárlabdaláz ütötte fel a fejét, a „kórt” előidéző Hoya-Pannon Egyetem Veszprém készen áll a másodosztályú liga két diadalig tartó döntőjének május 17-ei (péntek, 18 óra) nyitányára. A híveik biztatására is számító sportolóinknak a lélektanilag fontos első, hazai csatára megvannak azok a fegyvereik, amikkel csapás mérhető az ellenfélre.

A veszprémiek és a fináléban velük farkasszemet néző Oroszlányi SE Lions az előző években is összefutott egymással a felsőházi play-offban. Három éve a rivális nyert az elődöntőben, a kettő–nullás sikerükkel ők jutottak a döntőbe; a mieink a végelszámolásnál kénytelenek voltak megelégedni a negyedik helyezéssel. Nebojsa Pavlovicék két esztendeje jegyet váltottak az NB I/B fináléjába, de akkor a Debreceni EAC szintén kettő–nulla arányban múlta felül őket, így ezüstérem került a nyakukba. Tavaly ilyenkor megint Veszprém–Oroszlány párharcot rendeztek, akkor a kisdöntőben: az ellen végül kettő–nullával lett bronzérmes, a Hoya-mezesek leszorultak a dobogó legalsó fokáról. A bakonyiak leszögezték: ezúttal eltekintenének a sorminta folytatódásától, eszük ágában sincs megelégedni a második pozícióval, lévén, ősz óta az A-csoportba igyekeznek.

Kezdődik az aranycsata

Mint emlékezhetünk rá, Madár Andrásék most huszonnégy–kettes mutatóval „húzták be” a Piros csoport alapszakaszát, ahol az „oroszlánok” húsz–hattal lettek harmadikak. A rájátszásban mindkét klub kettő–nullával vette a negyed-, illetve az elődöntőt. A Mérész-legénység előbb a Pécsi VSK-Kronosz Kiadónak (97-83; 57-108), majd a Nyíregyháza Blue Sharksnak (82-76; 100-104) parancsolt megálljt, míg Zsíros Péterék a Budapesti Honvéd SE-vel (85-74; 68-74), aztán pedig a MAFC-cal (95-96; 93-69) tettek hasonlóképp. A veszprémiek novemberben – egy álomszerű első tíz percet produkálva – 85-77-re mattolták az OSE-t a Vetési gimnázium csarnokában. Akkor a mieink talán a szezon legjobb negyedével szolgáltak, szigorúan védekezve és óriási szívvel játszva komoly fölénybe kerültek. Később ugyan veszítettek a pontosságukból, de azért megmutatták, hogy sok pozitív energia van bennük, s csapatszintű védekezéssel azon voltak, hogy kihozzák magukból a maximumot. A vendégek a fordulás után bepillantást engedtek a harcos énjükbe, az előadásukban kevés üresjárat volt, állandósult a felek közötti tizenöt pont körüli eltérés. Sajnos a hazaiak a találkozó végén passzívabbak lettek, az ellenfél megérezte a vérszagot, de a megérdemelten nyert helyi kedvenceknek a lefújás előtt azért helyén volt a szívük. Márciusban az OSE 89-84-re diadalmaskodott, Szabó Péterék – huszonegy győztes bajnokit követően – akkor vesztették el az idénybeli veretlenségüket. Az addig klubrekordot épített vendégek nem rezeltek be az ottani B-közép hangorkánjától, ám idővel megtört a kiegyensúlyozottságuk, elillant a dominanciájuk. Az immáron keményebben védekezett hazaiak megbénították őket, sok volt az eladott labda és a kimaradt ziccer. A veszprémiek a nagyszünet után visszajöttek a mérkőzésbe, ledolgozták a hátrányukat, ám a fontos pillanatokban megremegett a kezük. Az OSE összességében túl nagy kihívás elé állította őket, de ha higgadtabbak és figyelmesebbek, alighanem máshogy alakul az összecsapás.

Kovács Ádámék bíznak abban, hogy a „főhadiszállásuk” a csúcs-, helyesebben az aranyrangadón sem lesz bevehető az oroszlányiak számára. Egyiküknek sincs kétsége afelől, hogy az erős és komplett keretű ellenfél már a „rajton” el akarja venni a pályaelőnyüket, csakhogy a mieink kellő hittel várják az erőpróbát, és mindent szeretnének kiadni magukból. A hőn áhított dicsőséghez hatalmas erőfeszítésekre lesz szükségük, a hazai környezet és a szurkolóik bátorítása ugyanakkor előnyt jelenthet számukra. Várhatóan telt ház előtt visszavághatnak az OSE-nak a korábbi sérelmeikért. Mindeközben nem szabad elfelejteniük, hogy a finálé nem egy mérkőzésből áll – vagyis, nem csak egy csatát kell megnyerni, hanem egy szimbolikus háborút…

– Egyszerűen nem lehet más célunk, mint a győzelem, de mi mást is mondhatnék, mikor egész évben ezért a párharcért dolgoztunk – jegyezte meg Mérész Csaba vezetőedző. – Közhely, mégis igaz, nagyon nehéz dolgunk lesz, ám megígérhetem, ha arról lesz szó, a pályát is felszántjuk. Nem szabad, hogy a tét bénítólag hasson ránk, igazi csapatként kell küzdenünk, amely elől és hátul is rengeteg kapacitást mozgósít. A zajló kiírásban és az elmúlt években többször akaszkodtunk össze velük, emlékezetes ütközeteket vívtunk egymással, viszont azon derbikből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, legyen elég annyi: készen állunk, felkészültünk a viadalokra – tette hozzá.

– A döntőben kiélezett vetélkedésekre van kilátás, ezért tőlünk is kiegyensúlyozott „műsorra” lesz szükség. Az első felvonás mindig nehéz, azonban hiszek a csapatban és az elvégzett munkában. Együtt képesek lehetünk a sikerre. A srácokat nem kell különösebben motiválni egy ilyen, gyaníthatóan parázs légkörű tusakodás előtt – átérzik ők maguktól is az esemény fontosságát. Remélhetőleg tudjuk majd kezelni a döntővel járó szituációkat. Ne feledjük azt sem, hogy a másik oldalt száz, felettébb hangos drukker kíséri el mifelénk, s a remek körítéshez ők is hozzájárulnak. Ezúttal is kiváltképp magunkkal törődünk, már csak azért is, mert az OSE-ból nem könnyű felkészülni, ugyanis több fegyverük is van. Nem engedhetjük, hogy a saját ritmusukban pattogtassanak. Nálunk van a pályaelőny, meg kell ragadnunk a lehetőséget. A legjobbunkat akarjuk nyújtani, minden eddiginél több energiát óhajtunk aktivizálni a diadal érdekében. Elsősorban magunknak és a közönségünknek felelnénk meg. A pillanatnyi forma mérvadó lesz, ám ha csapatként védekezünk és támadunk, óriási küzdeni akarással lépünk pályára, minimalizáljuk a hibáink számát, diktáljuk a ritmust, végig koncentráltan játszunk, akkor kontrollálhatjuk a történéseket, továbbá az oroszlányiak játékát. A maximumot kell kihoznunk magunkból, de ezen túlmenően – a teremben – el kell majd nekünk is a szurkolói segítség…